Mutika!
A bemutatkozás soká váratott magára. Minden eddigi csupán előszele volt az éledésemnek. Ahogy összetákolt gerincem végtelenül kényelmes tempóban, node mégiscsak gyógyulgat és erősödik, úgy növekszik hitem is a folytatásban. Utóbb persze élesebben látom a hibákat, mint mikor elkövettem őket. Talán még jóvátehetőek...
Mr. Bering. Túlságosan is jóképű kora ellenére ahhoz, hogy a belé botló anyuka csak úgy elhessegethetné helyes vigyorát, ahogy napközben újraelevenedik. Ki gondolná, hogy a tetejében még gazdag is?! De ne vágjunk rögvest a dolgok közepébe. Az eset ott kezdődött, hogy az elméleteket fejtegető okostojás az indonéz partokon készülődik, összegabalyodva gondolataival s egy édes fuvallattal. Így elég nehéz koncentrálni. Aztán persze intézi dolgát a szigetvilágban, miközben említett anyuka emitt (valahol, Amerika) megfáradt sóhajt ereszt a magasba. A hősjelölt Benji természetesen minden lehetőséget kihasznál a grundon a kakasviadalra - ez a férfivá érés általános tünete, nem mellesleg az égbekiáltó sóhaj indikátora. Ez persze nem elég ok arra, hogy lövések elől kelljen menekülnie, de egy szeleburdi kamasznál mit lehet tudni... Egy pillanatra nem figyel, és hopp, már meg is van a baj! Ami pedig nem jár egyedül...
(Grembi MadiHun: Holdomiglan - avagy egy (f)eltűnő srác, ha komolyra fordul)
Azt nagyon sajnálom, hogy a három év alkotó-szerkesztő munkájába agyi katasztrófa rondított, eltolva a lapzártát. Igyekeztem a tökéletesre, de bizony maradtak vesszőhibák, sőt, téves szóhasználat is (bensőséges helyett belsőséges - opsz!). Ennek ellenére a legtöbb visszajelzés szerint olvasmányos, eseménydús, szórakoztató regény lett. És mint elsőre, csuda büszke vagyok rá! (Annyira nem is félresikerült...)
Mint mindenben, egy lezárt regény elkészítésében is az első a legnehezebb. A kitartás próbája, a hasztalan és a hurrá érzések birkózása, a Minek? és a Miért is ne? folytonos szócsatája. Nincs mese, kell egy barát a meséléshez! Egy jó szó, egy bátorítás, aki maga a lelkesedés minden hátsó szándék nélkül. Azt hiszem, ez a legfőbb kelléke egy első kötetnek. A láthatatlan, a háttértámogató, A Barát. Aki igazán megérdemli, hogy egy aranyos szereplő felöltse alakját, no persze, épp oly meseszerűen, amilyen szívhez szóló kedvesség belőle áradt ezen önzetlensége során. Suroso Prabowo akart valamit...
És a címszereplő: ho-ho-hooold! Mindig beleszól az eseményekbe. S természetesen mindig hallgatást esküszik. Megannyi arca van, holott mindig ugyanazt az ábrázatát mutogatja nekünk. Mikor ígéretes a szava, akkor csak mézes.
A szerzőtársak tudják, nem lehet a képzeletet teljesen elszeparálni a valóságtól. A jó taktika az, mikor észre sem venni, hol csöppen egyik a másikba. Vagy a másik az egyikbe? :) Lehet tanakodni!
♦ ♣ ♠ ♥
MadiHun: Holdomiglan - avagy egy (f)eltűnő srác, ha komolyra fordul
243 oldal, 3.500 Ft - a március 9-i "ünneplésig" ajándék postával!
